Bemutatkozom
"Egy homokszemben lásd meg a világot, egy vadvirágban a fénylő eget, egy órában az örökkévalóságot, s tartsd tenyeredben a végtelent..."
/William Blake/
Először is engedd meg, hogy köszöntselek weboldalamon, kedves Vándor s köszönöm, hogy betértél hozzám. Csík József vagyok, 2006-ban tapasztaltam meg először a reikit, egy ismerősöm által. Valójában nem is tudtam mi az a melegség, amit időnként éreztem a tenyeremben. Az ismerősöm beszélt az energiáról, majd beszélt a reikiről. Az idő múlásával, egyre inkább a fókuszomba került a reiki, mígnem 2008-ban elindultam a reiki ösvényén, ahol eddig a 2. fokozatig jutottam. 2007-ben egy orvosilag kezelhetetlen egészségügyi kihívást állapítottak meg nálam, melyet az energia segítségével sikerült úgymond kézben tartanom s így az nem tudott elhatalmasodni rajtam. Idővel sikerült állapotjavulást is elérnem, jelenleg is dolgozok a kihívás megoldásán, hisz a teljes gyógyulás a célom, bár a kezelőorvosaim szerint, már az eddig elért szint is a csodával határos, de ha már eljutottam eddig, miért állnék itt meg, hisz utunk egyébként is a végtelenbe fut. Az energiával történő kezelést nem csak embereknél, hanem állatoknál is alkalmazom, jó eredménnyel. A weboldalt részint azért hoztam létre, hogy megismertessem e csodálatos módszert, azokkal, akik még nem hallottak a róla s még nem tapasztalták, milyen csodálatos dolgokra képes e csodálatos módszer, mely utat nyit előttünk a testi-lelki egészség és a határtalan boldogság felé… Szeretettel segítek azoknak, akik kérik a segítségem, mert úgy érzik segítségre van szükségük test-lelki kihívásuk megoldásában.
Kívánom, legyen részed sok kellemes megtapasztalásban, az életben s a reiki csodálatos ösvényén!
Szeretettel: József
Egészségügyi kihívásom története
Lépd át a korlátaid...
Pár évvel ezelőtt bezártam magam a lakásba, mert elkönyveltem magamban, hogy nekem ennyi élettér jut a továbbiakban, köszönhetően az egészségügyi kihívásomnak… akkor legalábbis így gondoltam.
Divatossá vált a komfortzóna elhagyásának taglalása, nem szenteltem neki nagy figyelmet, viszont a minap elgondolkodtam rajta, csak úgy mint életem utóbbi évein.
Foglalkoztam az egészségem helyreállításával, sokat olvastam, meg tanultam jógázni, s fogyasztani kezdtem különféle táplálék-kiegészítőket. Tapasztaltam, hogy az állapotom nem nagyon akart jobbra fordulni, felötlött bennem: hogy pedig én mindent megtettem, míg rá nem ébredtem, hogy volna még mit tennem.
Felismertem, hogy az életterem ki kell bővítenem, ki kell lépni úgymond a komfortzónámból, el kellett hagynom, azt a zárt világot mely addig biztonságot adott. Miért? Mert az egészséges élet nem egy ház falai között történik, hanem túl a falakon.
Éveken át javarészt az internet volt a legfőbb kapcsolatom a külvilággal, ami ideig-óráig adott némi pluszt, de elértem arra a pontra, amikor úgy éreztem tennem kell valami sokkal többet, ha meg akarok gyógyulni.
Évekig nem jártam társaságba, nem hagytam el az otthonom… Majd egy ismerősöm rávett, hogy kilépjek a védő zónából, nem tudtam mi vár rám, de meghoztam a döntést és léptem előre.
Korábban a legfőbb visszatartó ok, az ismeretlentől való félelem volt. Az egészségügyi kihívásom jellegéből adódóan nehezen közlekedek lépcsőn, s bennem volt, ha elmegyek egy új és ismeretlen helyre, vajon ott hány lépcső lesz, hogy tudok majd ott rajta közlekedni, ha bemegyek egy új helyre emberek közé, miként reagálnak rám, hogyan és hol fogok tudni leülni, de ami még érzékenyebb pont volt, hogyan tudok majd felállni. Miután elhatároztam, hogy változtatok az életemen, szembe néztem a félelmeimmel és bizony, amikor először elhagytam a zárt világom, egyből ott voltak a lépcsők, nagy levegőt vettem s tapasztaltam, megy ez nekem, majd azon kaptam magam, hogy a különféle akár túl alacsony ülőalkalmatosságokból is meg tudom oldani a felállást.
Amint elhagytam a komfortzónám, egy idő után tapasztaltam, hogy amikor akadályhoz értem, az agyam ösztönösen a megoldásokat kezdte keresni, valamint a fizikai állapotom is javulásnak indult.
Megvilágosodott bennem, hát persze, nagyobb élettérben, sokkal jobban fogom használni a testem s akkor erősödnie kell, erősödött is.
Elérkeztem a következő szinthez, megismertem valakit, aki messze lakott tőlem, az agyam itt is megoldásokra kezdett fókuszálni és jöttek a lehetőségek, eljutottam a döntésig, hogy elköltözök, bedobva magam evvel a mély-vízbe…
Önállósodnom kellett, hiszen nem lehetett mindig mellettem valaki, akire tudok támaszkodni… Nekivágtam a városnak, pedig korábban a kapunkon sem mertem már kilépni. Megtapasztaltam, megy ez nekem önállóan is, nem volt gond átkelni egy széles úttesten, nekivágni a lépcsőknek, s egyre hosszabb távot sétálni.
Amire korábban képtelennek éreztem magam, meglepve tapasztaltam, hogy igenis képes vagyok rá, képes vagyok sokkal többre is, mint amire még csak gondolni sem mertem.
Mindehhez „csupán” meg kellett hoznom a döntést, hogy elhagyom a komfortzónám s jöttek a lehetőségek az akadályok leküzdésére.
A pár méterek, kilométerekre duzzadtak, s amire az orvosaim azt mondták lehetetlen, megtapasztaltam, hogy igenis lehetséges.
Időközben ez az út véget ért, de hálával gondolok erre az emberre, mert motiválttá tett, s meghoztam a döntést, hogy elhagyom a komfortzónám, még ha csak ez átmeneti időszak is volt. Más ember indult el azon az úton, más ember tért vissza onnan, minden ami elérhetetlen volt, immár elérhetővé vált, már nem riaszt az ismeretlen, sőt vonz!!!
Nem mondom azt, hogy könnyű dolgod lesz, főleg ha Te is abban a csónakban evezel, amiben én is eveztem, de ha bemered vállalni az utat az ismeretlenbe, olyan megtapasztalásokban lesz részed, amiről már álmodni sem mertél, minden, ami elérhetetlennek tűnt, elérhető közelségbe fog kerülni.
Amikor már az élet több területén sok akadállyal szembesülsz, lehet, azért van, mert szűk lett a környezeted s ki kell tágítani, ki kell lépni a biztonsági zónádból.
A pozitív hozzáállás egy jó alapot teremt az újrakezdéshez, DE önmagában kevés, tenned is kell a dolgok jobbra fordulásáért és olykor be kell vállalnod, hogy elindulsz az ismeretlen felé!
Mindig jusson eszedbe, ha esetleg elfáradnál:
A Nap mindig mosolyog Rád, még akkor is, amikor esetleg nem látod, mert épp felhők takarják...
Sok erőt, kitartást és jó utat az ismeretlenbe Mindenkinek!
Szeretettel: József
